Mary PopKids / Ragályi-Szabó Dávid: Indigó

“Képzeld el, hogy egyetemista vagy! Most pedig képzeld el, hogy tél van! December tizen-valamennyi, mondjuk 19., és öt nap múlva szenteste, de te még sehogy se állsz az ajándékokkal.”


Indigó

Képzelj el egy várost! Legyen, mondjuk Szeged vagy valami hasonló, alföldi megyeszékhely a Tisza mentén. Most képzelj el egy tömblakást! Legyen, mondjuk földszinti, másfél szobás, külön WC fürdőszobás. Vékony falakkal, hangos szomszéddal, rossz fűtéssel, de frekventált helyen, közel a könyvtárhoz, vagy a belvároshoz. Képzeld el, hogy egyetemista vagy! Most pedig képzeld el, hogy tél van! December tizen-valamennyi, mondjuk 19., és öt nap múlva szenteste, de te még sehogy se állsz az ajándékokkal.

Na, ebben a helyzetben ébredsz reggel. Kinyitod a szemed, és nem tudod eldönteni, hogy szomjas vagy, éhes, vagy vizelned kell. A reggeli ürítkezés közben végiggondolod a napod: egyetem, ebéd, könyvtár, ajándék-keresés, hazaérés és tanulás.

A reggeli kávét a gép előtt a facebookot görgetve a takaróba bugyolálva iszod meg. Nyilván nem történt semmi olyasmi az alatt a hat óra alatt, amíg aludtál, ami ne várhatna. Hirtelen észbe kapsz, hogy már ennyi az idő?, gyorsan magadra húzod a tegnapi nadrágot, egy tiszta pólót, szájvizezel, kabát, sál és indulsz.

Az ajtón kilépve a piros pad előtt (mert tegyük fel, hogy odaképzeltél egy piros padot is) a szokásos, pár másodperces kérdés: „balra vagy jobbra”, majd megszokásból jobbra fordulsz, ahogy mindig. Pedig balra is ugyanannyi idő az egyetem, ugyanúgy meg kell kerülnöd a tömböt. Útközben egy kis utcában, legyen az Alföldi, látod, ahogy munkások egy nagy markolóval és két, mondjuk zöld IFA-val hordják el egy régi, kis ház maradékát. Nem állsz meg, de amíg kényelmes a nyakadnak, alig feltűnően, mint egy katasztrófa-turista, nézed őket. Nézed, ahogy egy arra teljesen alkalmatlan eszközzel próbálják az újra és újra lehulló törmelékeket, fagerendákat a platóra pakolni. Mégis megállsz, rágyújtasz. Pont egy ciginyi idő a rózsaszín épület. Erre is, arra is.

Már messziről látod a lányt, nem, nem, ő sem az, aki. Tőle csak jegyzetet kértél, mert ő mondjuk bejárt. Megkérdezed, hogy tényleg annyira vészes-e a vizsga, mert te eléggé ráparáztál, de ő megnyugtatóan válaszol, hogy nem, csak azt kérdezi, ami órán volt, szóval a jegyzet elég, de ő olvasott hozzá szakirodalmat is. Gyorsan transzformálod magadnak, hogy nehéz lesz. Elköszönsz, sok sikert kíván a vizsgához. Reméled igaza lesz.

A kávé eközben, mintha át akarná rágni magát, elkezdi marni a teljesen üres gyomrodat. Mérlegelsz megint: mi esne jobban: kínai vagy egy girosztál. A kínait választod, ahogy ilyenkor mindig. Helyben fogyasztod a kis adag csípős levest meg a tésztát, mondjuk gong-bao csirkével. Eszedbe jut néhány sztereotip vicc, miközben kanalazod a zselatintól sűrű, felismerhetetlen darabos levesedet, még talán el is mosolyodsz.

Semmi kedved a könyvtárhoz, ezért előrébb hozod az ajándékvásárlást. Ráér még a könyvtár, gondolod, és a Dugonics téri fahéj és ánizs illatú bódék között elmerülsz a szájszagú, izzadt tömegben. Kicsit zavar a sok ember, de muszáj találnod valami ötleteset, nem vehetsz megint könyvet anyádnak. Se magadnak. Az egyik árusnál végül veszel mondjuk egy cserép párologtatót, úgyis olyan száraz a levegő otthon. Meg kérsz hozzá illatcseppeket, legyen mézeskalács, borsmenta meg valami relaxációs fantázianevű esszencia. A bácsi megírja előtted a nyugtát, gondosan ügyelve, hogy az indigó csak a következő oldalra írja át azt a pár karaktert, amit fizetned kellett mindezért.

Kiverekeded magad, és elindulsz a hatalmas üvegplázához, hogy most már tényleg kivedd azt a pár könyvet, és csak azokat. A kabátodat, táskádat odaadod az egykedvűen dolgozó lánynak. Nem, ő se az. Kikeresed a katalógusból, még van egy példány, de csak 4 hétre, el se olvasod, csak felírod a jelzetet, és kettesével elindulsz a lépcsőn a harmadikra. Persze nem találod a polcot, segítséget kérsz, elnézést, hol találom a 388.4T sort, balra vagy jobbra? Balra, de ki is van írva az oszlopra. Lent egy fiatal hallgató, akiből majd egyszer szintén ilyen mogorva dolgozó lesz, adja ki a könyvedet, miután átsimogatja egy mágneses vonalzóval. Legalábbis te így látod. Veszed megint a kabátod, a sálad és a táskádat. Hogy ezt már mennyire unod.

Hazaindulsz, el a könyvtár mellett, ugyanazon az utcán, amelyiken jöttél, legyen mondjuk az Alföldi. Sötét van, az utcai lámpák sárgás-meleg fénye éppen csak megvilágítja a két IFA helyét. A markoló még ott áll, és most egészen olyan, mint egy feltápászkodó félkarú óriás. Megint rágyújtasz, legfeljebb majd a piros padon elszívod a végét a ház előtt.

Otthon felakasztod a kabátod, rá a sálat. Kensz egy szendvicset a nem túl drága párizsiból, meg a nem túl száraz kenyérből. Magadra zárod a szobád ajtaját. Tanulni nem tanulsz, pedig az következne. Inkább a facebookot görgeted, és keresel egy filmet, amin majd elalszol. Letusolsz, amíg lejön a film, mondjuk a Harcosok Klubja Edward Nortonnal. Felveszel egy agyonmosott pólót, beállítasz egy ébresztőt mondjuk 10 órára, elindítod az altatót, és bebugyolálod magad a takaródba. Amíg pörögnek a filmkockák, azon gondolkozol, hogy hol fogsz majd lakni, milyen lesz a lakásod…mennyi mindent megcsinálsz…majd időre, milyen jó lesz végre…még csak félig sem ismeretlenekkel élni, milyen szép…lesz…a kará…

Na, ebben a helyzetben ébredsz reggel. Kinyitod a szemed, és nem tudod eldönteni, hogy szomjas vagy, éhes, vagy vizelned kell. A reggeli ürítkezés közben végig gondolod a napod…

Producer: Rácz Roland
Szervezés: Herman Ákos
Operatőr: Kozák Máté
Fotó: Szivos Sándor
Grafika: Zsarnóczay Zita
Köszönjük a helyszínt a Hungi Vigadónak!

Reklámok

Mary PopKids / Ragályi-Szabó Dávid: Indigó” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s