Kollár-Klemencz László / Kopcsányi Lilla: köztes terek

“kibámulsz az ablakon, mert itt úgy szokás,
foghatjuk erre is, kezedben könyvvel,
még csak ki sem nyitod,
tekinteted borotvapenge…”


idén tereket pakolt közénk a tél:
lövölde, jászai, moszkva.
egy sor újabb meghaladhatatlan távolságnyi megállót,
és, ha villamossal próbálkozol is épp, ezer köztes arc
tükrében sem látod a sajátodat.
de te nem így.
te legtöbbször nem nézel senkire,
nem ülsz le csak vársz.
még három.
kibámulsz az ablakon, mert itt úgy szokás,
foghatjuk erre is, kezedben könyvvel,
még csak ki sem nyitod,
tekinteted borotvapenge.
megállótól megállóig újraszülöd magadban a reményt:
most majd leszállnak,
most majd kapsz egy kis levegőt,
most nem számít, hogy nincsen jegyed, ma nem jön ellenőr,
ma biztosan nem.
ma talán pont az az egyetlen arc suhan el a tiéd mellett,
pont az az egyetlen egy.
nem szoktál kapaszkodni, most mégis.
már csak kettő.
naponta kétszer meghaladod azt a kritikus megállót.
naponta kétszer kínoz ez a majdnem.
mintha már természetes lenne.
még egy.
ma már másodszor nézel határozottan magad elé,
ma már másodszor nem szállnak fel sokan.
aztán csikorogva tovább indulsz,
a lábadból kienged a fagy,
és arra gondolsz, tényleg természetes.
tömören állsz magadban. te ugyanott maradtál,
csak benned került valami három megállóval messzebb.
ma már nem szülöd újra a reményt.

Producer: Rácz Roland
Szervezés: Herman Ákos
Operatőr: Kozák Máté
Grafika: Zsarnóczay Zita
Köszönjük a Szegedi Ifjúsági Napoknak!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s