Bohemian Betyars / Herman Ákos: Aki Istent is lerángatná

“Talán előre látta sorsát. Ő azonban sosem hitt az efféle maszlagokban, és ha úgy alakult volna, még az Istent is lerángatta volna az Égből, hogy vele szemben megvédje igazát…”

Lassú mozdulatokkal öltözködött. Ingét is úgy gombolta be, ahogy az általa mindig csak “Nagyságos Földesúrnak” hívott Dégely Istvántól látta egyszer. A kocsmából botorkált hazafelé, amikor egyensúlyát keresve megtorpant egy pillanatra Dégelyék háza előtt, ahol a “Földesúr” a tornácon állva igazgatta öltözékét. Hajnalhasadás volt, amikor a világosság úrrá lesz a sötétség felett, ezért olyan tiszták homályos emlékei. Úriembernek akarván látszódni jobb és bal karján is kisimította a gyűrődéseket, hogy inge, amennyire még lehetőség van rá, megfeszüljön rajta. Majd a mandzsetta begombolásának elhagyása után érdes, száradt kezeivel hat soron visszahajtotta ruhájának ujját, mint, akit most hívtak ki a kocsma elé verekedni. Talán előre látta sorsát. Ő azonban sosem hitt az efféle maszlagokban, és ha úgy alakult volna, még az Istent is lerángatta volna az Égből, hogy vele szemben megvédje igazát.

Magának való emberként ismerték. Kevés barátja volt, és azok sem igazán. Mégis, mióta betöltötte 20. életévét, bárki házasodott a faluból, őt mindig meghívták a lakodalmakba. Talán a férfiak is tudták miért kell elfogadni a társaságát, de ha tényleg tudatában lettek volna, már öt éve elérte volna végzete. Három órája múlott már, hogy eladó lett a menyasszony. Heti keresetének felét adta oda rostapénzként, majd merev és peckes testtartással, komótos léptekkel sétált ki a teremből. Ugyanakkor az összeg csak számára jelentett bármit is. Míg ő belül a település legmegbecsültebb személyének gondolta magát, addig a férfiak kívülről ugyanannak a szegény, marcona alaknak látták, akinek nem keresték a társaságát. A ruhatári bundákon izzadtan heverő menyasszony húga azonban mást látott benne, és a folyamatosan fecsegő, kacér lány elérte célját.

Csólyosi Sándor élete a következő napokban ugyanabban a mederben haladt tovább, mintha a hétvégén mi sem történt volna. Dolgozott, söntésbe járt, néha itt érte utol az álom, majd ismét dolgozott… Élete egy emberi vetésforgóéra hasonlított. A lelkész cserfes lányának társaságában azonban nem véletlen nem mesélt senki sem bizalmas történeteket. Mondhatni, az Isten is egymásnak teremtette őket. Csólyosi Sándor közelségét egyáltalán nem keresték, és, ha komoly dolgokról volt szó, a lányt is messziről elkerülték, ahogy a jó élet reménye is tette azt a környékkel.

Aztán a hatodik napon társaságot kapott, melyet már korábban is megismerhetett volna, de a falubeli férfiak ki akarták deríteni, hogy asszonyaik közül kinek volt dolga vele. Ő úriember módjára, egy az egy ellen akarta megvédeni magát, ám amikor izzadt ingének második ujját is felhajtotta, egy sétapálcával oldalról fejbe vágták, és az összegyűlt tömeg ott ütötte és rúgta, ahol érte és nem sajnálta. Csólyosi pedig hiába imádkozott magában, hogy mielőbb véget érjen szenvedése, Istenének lerángatására már nem maradt elég ereje.

Producer: Rácz Roland
Szervezés: Herman Ákos
Operatőr: Kozák Máté
Fotó: Sebestény Csilla
Grafika: Zsarnóczay Zita
Köszönjük a Szegedi Ifjúsági Napoknak!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s