Grand Mexican Warlock / Kopcsányi Lilla: A város

“Olyan igazi nyár volt, tudod. Dinnye és sör. Délutáni meccs hangja egy elsötétített szobában. Ruha nélkül feküdni a nyitott ablaknál. Csak sötétedéskor gyújtani rá először. A felszálló melegtől remegő aszfaltot taposni hazáig. Észre se venni, hogy ma sem aludtunk el. Cseresznyézni. Csak a magokat hagyni meg…”

Neki hirtelen lettem valaki, és szinte egy pillanatig tartott csak. Nekem egy egész tavasszal kezdődő nyár volt. A szagok, az ódon épületek, málló vakolatú házfalak, Budapest, nyáron. Megfulladsz tőle néha, és ez jó. Tudom, hogy én csak egy kis szelet vagyok az ő mérhetetlenül impozáns életében, míg nekem ő a mindennapjaim szerves része, a levegőm, a földem, a körvonalaim.

A központban, a Károlyi kertnél laktam akkor. Szerettem. Ahogy szerettem azt a nyarat is. Sok életem közül az egyiket töltöttem el ott.

Olyan igazi nyár volt, tudod. Dinnye és sör. Délutáni meccs hangja egy elsötétített szobában. Ruha nélkül feküdni a nyitott ablaknál. Csak sötétedéskor gyújtani rá először. A felszálló melegtől remegő aszfaltot taposni hazáig. Észre se venni, hogy ma sem aludtunk el. Cseresznyézni. Csak a magokat hagyni meg. Kiköpve. Más napokon hosszú órákat végig dolgozni, tőle indulni el, hozzá érkezni haza.

Akkor szerettünk egymásba. Nem lehetett tartós, ahhoz túl intenzív volt. Egyedül éltem, de ez afféle jó egyedüllét volt, nem a kínzó magány. Akkor már jó ideje ugyanazon a helyen dolgoztam, és így igazán második otthonomnak éreztem a Bródy utcát. Gyakran kijártam rágyújtani, nézni a szemközti házak ablakait, gondolkodni, vagy vittem magammal könyvet és egy tekert cigarettányi időbe 2-3 oldal is belefért. Az olvasásról azt gondolom, hogy az ember a saját valósága elől menekül egy könyvbe, és bár én szerettem a saját valóságomat, ott mégis jól esett valamit lapozgatni.

Sokszor csak annyi volt, hogy hazasétáltam a melegben esténként, munka után. Máskor beültem egy italra, egyedül vagy másokkal – attól függően, volt-e épp megosztanivalóm. Szépen szerettem volna élni mindig is. Aztán egyszer csak ott volt, már nem akartam, már történt. Szerettem a szobát, ahol ébredtem és feküdtem, az ágyam, az emlékek változó terhét, amik mindennap körülvettek. Hála volt bennem aziránt, amit már megéltem ebben a városban, hála azokért, akikhez valaha közöm volt itt, és hála azok felé is, akik ebben az ágyban néha velem aludtak. Megosztani az álmatlanságot és a szorongásaim nem tudtam és soha nem is akartam. De jólesett reggel kimászni az ablakból a tetőre, és ott inni meg a reggeli kávét egy-egy a várossal töltött, hosszú éjszaka után. Így éltem vele. Néha turista voltam benne, ahogy olykor a saját testemben is, vizsgáltam a kettőnk viszonyát, mint egy kezet, vagy csípőt, csontos-e, hosszúkás-e, vagy épp kerek-e. Jólesik-e megérinteni. Szerettem őt megérinteni.

Örültem neki, dédelgettem, vigyáztam rá. Hagytam, hogy mindenhová elkísérjen. Aztán csendben vége lett a nyárnak. Összeszedtem a cseresznye magokat, hamarabb zártam az ablakot. Ridegebb lett minden. Hirtelen sok dolgom lett, és nem értem már rá annyiszor vele foglalkozni. Tudom, hogy ezt nem sérelmezte, régen megtanulta már, hogy egyedül önmagához legyen hű. Engem pedig megtanított szeretni azt, ami én vagyok, anélkül hogy tükörben vagy mások szemében kellene keresnem a válaszokat. Megtanultam szeretni őt is. És végül megtanultam egyedül lenni. Ezután a nyár után picit olyan lettem, mint ő. Független, autonóm lény. Még akkor is, ha ma már nem úgy égünk egymásért, mint azon a nyáron, de mindig itt lesz, évszázados falakkal és emlékekkel betakarva engem, akármelyik utcáját is járjam épp. És mostmár nem félek, mert tudom, őt elveszíteni képtelenség lenne. Mert benne élek, és ugyanúgy, mint ő, én is megtaláltam magamban valakit, akit soha többé nem hagyok el.

Producer: Rácz Roland
Szervezés: Herman Ákos
Operatőr: Kozák Máté
Fotó: Sebestény Csilla
Grafika: Zsarnóczay Zita

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s